Egyes férfiak a lábuk között hordják az eszüket,
mondta Nénnyuka fejcsóválva, mikor az Aranysárkány pultjánál kiszolgálta
Tavaszi Benőt. A fiatalembert születésétől ismerte, s fürösztése közben gyakran
volt alkalma megszemlélni az említett testrészt, lévén a kis Benő elsőszülöttje
testvérhúgának. A gyermek apa nélkül nőtt fel, s kisgyerekként sokat
betegeskedett, a csenevész fiúcskát sokszor megverték a nagyok, ám amint
betöltötte a tizennégyet, a természet úgy döntött, behozza a lemaradást. Ez
volt az az esztendő, mikor tizenöt centit nőtt egy nyár alatt, és meg tanult
úszni a folyóban. Ez volt az az esztendő, mikor úgy lefejelte a városszéli
kiserdőben a rosszhírű gyerekbanda vezérét, Cigány Tónit, hogy annak eltört az
orra. És ez volt az az esztendő, mikor egy nap megleste a strandon Borsos
elvtárs lányát és a barátnőjét, amint egymást kenegetik a női napozóban. Szép
vastag deszkakerítés takarta el a női napozót a kíváncsi tekintetek elöl, ám ez
a tény nem gátolt meg néhány ügyes kezű fiatalembert abban, hogy kicsi, ám
használható lyukakat fúrjanak a bokrok takarta részeken.
Nem tudni már, hányadik nyarat leskelődte végig
barátaival Tavaszi Benő, mikor egy nap beütött a mennykő. Nem, nem a gondnok
uszította rájuk Adolf névre hallgató kutyáját, és nem is valamely felbőszült
férj vagy apa ütött rajtuk. Egyszerűen megjelent a végzet Tavaszi Benő életében.
Mikor a megyei párttitkár először kapta elsózva
kávéját, a dupla cukor helyett, s az eset két héten belül megismétlődött,
tűnődve nézte öreg titkárnőjét. Borsos elvtársban akkor érett meg végképp az
elhatározás, hogy nyugdíjazza Klárikát, mikor az tévedésből szeretője helyett a
felesége számát tárcsázta neki, s ő az asszonynak suttogta a disznó szavakat,
amiket kizárólag a szőke, hosszúlábú fodrászkislánynak szokott, mikor hetente
kétszer ágyba bújtak. A jelöltek megszemlélése Borsos elvtárs feladata volt, s
ő rögtön kiszórta a csúnyácska lányokat. Szeretem a szépet magam körül, szokta
mondani, míg az asztalán álló kis Lenin-szobor fejét simogatta. A kiválasztott
lány nemcsak a legmutatósabb volt az ajánlottak közül, hanem nagyon jó
ajánlólevéllel is rendelkezett, ugyanis ilyen felelősségteljes munkakörbe
csakis megbízható káder kerülhetett. Klárika pár hét betanítás után, amelybe az
is beletartozott, milyen napokon és hánytól szokott Borsos elvtárs
„kiszállásra” menni, valamint hány cukorral issza a kávét Széphalmi elvtárs a
székesfővárosból, csak szuperlatívuszokban emlegette utódját. Abszolút gépír és
abszolút a memóriája, valamint isteni kávét főz.
Így foglalta el helyét Abszolút elvtársnő a város,
Borsos elvtárs valamint Tavaszi Benő életében. A kisasszony napközben
illedelmes kontyot, ropogósra keményített fehér blúzt és sima szövetszoknyát
viselt, ám ha délután edzésre indult a helyi női röplabda csapatba, fenekét verte
karnyi hajfonata, és olyan szűk kartonruhába öltözött, mint az isteni Lollo.
Immár szokássá vált, hogy a Rákosi Lányai röplabda csapat tagjai edzés után a
helyi strandon lazítanak, legtöbbször a női napozó szigorú deszkapalánkja mögé
bújtatva formás idomaikat. Aznap is így történt. Tavaszi Benő és barátai épp a
medencéből tértek vissza, mikor a kis dadogós Mecki Vili, kit vigyázónak
hagytak a plédeknél, izgatottan hadonászni kezdett. Új hús a női napozóban,
makogta a kis veres fiú és megkezdődött a tülekedés a lyukaknál. Anyám…húúú…én
még ilyet…,szálltak az izgatott sóhajok a bokorból és Tavaszi Benő, szemét
hitetlenkedve a legnagyobb lyukra szorítva azt érezte, számára itt ért véget a
világ.
Vagy itt kezdődik. Ugyanis innen fogva árnyékként
követte Abszolút elvtársnőt minden meccsén, edzésén és egyébként is, minden
létező alkalmat megragadott, hogy felhívja magára ideáljának figyelmét. A
bemutatkozásnál tovább nem nagyon jutott, mert bár szép számmal akadtak
jelentkezők, kik ugyanúgy becserkészni óhajtották Abszolút elvtársnőt, az
hidegen fogadott minden bókot. Talán vőlegénye van, vélték a csalódottak és
egyre fogyott a hódolók tábora. Ám Tavaszi Benő egy bulldog makacsságával
kísérte lépteit és várta, egyre csak várta az alkalmat a nagy kiugrásra.
Egy kellően meleg nyári hétvégén a röplabda csapat a
szomszédos város csapatát verte meg izzasztó küzdelemben, ami egyben a bajnoki
cím megvédését is jelentette. A lelátó
ördöge, legvagányabb drukkere természetesen Tavaszi Benő volt, ki a nagy
eseményre elkérte apja motorját, s legmerészebb álmaiban már látta magát a
visszaúton, amint Abszolút elvtársnő mögötte kuporog, combjai átfonják
csípőjét, elképesztő méretű kebleit a hátához préseli, amint karjaival jó
erősen belékapaszkodik. Így, a győztes bajnoki meccs után szép esélye volt
minderre, ugyanis Abszolút elvtársnő ragyogó mosollyal köszöntötte, ám a
visszaútról más véleménye volt, el kívánt ugyanis tölteni társaival egy
délutánt a helyi strandon. Gyerünk a strandra, sikongattak a lányok, s Abszolút
elvtársnő mosolya maga volt a megtestesült ígéret, maga nem jön, Benőcske? A
kérés teljesítésének egy aprócska akadálya volt, Tavaszi Benő nem számított
strandolásra, ezért fecskéje otthon pihent a fiókban. A strand, hasonlóan
minden ilyen intézményhez, nyár derekán tömve volt, lángos szagát hozta a szél,
mindenre elszánt apukák spriccolták vadidegen anyukák haját és a röplabdás
lányok viháncolásától volt hangos a medence környéke. Tavaszi Benő a partról
bús mosollyal nézte vágyakozva Abszolút elvtársnő felszabadult pancsolását, s
elképzelte amint a vízben, csak véletlenül, megsimítja derekát vagy mellét,
aztán meg az út, hazafelé, motorral, ott a kis erdő mellett…. Veszíteni való
nincs, határozta el, és merev lábakkal megindult az öltöző felé.
A kis, feszes tetra gatya, hála édesanyja
mosótudományának, hófehéren villogott, s nem is történt semmi baj, mert
Abszolút elvtársnő és a lányok nagy ovációval fogadták a medencében. Félórás
pancsolás után, miközben, mintegy véletlenül, Tavaszi Benő átfogta derekát és
lebomlott haját is segített feltűzni, dideregve másztak ki a lányok a vízből.
De jól fog esni a napozás a pléden, csivitelte Abszolút elvtársnő, és Tavaszi
Benő fantáziája beindult. Látta magát, amint napolajjal kenegeti gömbölyű vállát,
s tenyere alatt felforrósodik a bőre. Na, most, gondolta, és egyetlen
mozdulattal kimászott a vízből. Kis terpeszben megállt a medence szélénél,
szemben a lányokkal és a nappal, és úgy gondolta, tart egy kis bemutatót izmai
játékából. Csípőjén megtámasztotta karjait, majd szórakozott arckifejezéssel
megugráltatta mellizmait, aztán combjait feszítette, s érezte, amint a nap
jólesően felmelegíti. A hatás frenetikus volt, a lányok kigyúlt arccal, vihogva
nézték, egyesek sápadtan és restelkedve, míg mások, köztük Abszolút elvtársnő,
csillogó szemmel csodálták. Nincs itt semmi baj, gondolta Tavaszi Benő, addig a
pillanatig, míg az úszómester oda nem lépett hozzá. Elvtárs, ha direkt áll itt
és mutogatja mindenét a lányoknak, amije csak van, ahhoz nekem semmi közöm, bár
közszeméremsértésért bevitetem, arra mérget vehet. De ha véletlenül nem tud
róla, közlöm magával, hogy a fehér tetra gatyája olyan átlátszó, mint a papír,
s ha két percen belül nem öltözik fel, rendőrt hívok.
Így történt. De abszolút jó napja volt. Esteledett
már, mikor Tavaszi Benő motorján repesztett hazafelé. Kicsit megsütötte a nap,
érezte, amint a vállain feszül a bőr, ahogy a két női kar szorosan átölelte a
derekát.
Jók ezek a történetek, jókedvre derítenek. Köszönöm.
VálaszTörlés... kedves...
VálaszTörlés