Kezicsokoládééé - harsant a köszöntés kora reggel az
Aranysárkány ajtajában, olyan hangerővel, hogy a süket Szeredi bácsi kiejtette
a seprűt a kezéből. Megjött Pero, meghozta a galambokat, szólt hátra Puszi úr
Nénnyukának, és már töltötte is a karcos fehéret, majd ráspriccelt a szódából.
Szerda reggel mindig így volt ez, korán reggel
indult Pero a piacra szánt galambokkal, amiknek a legjavát leadta Nénnyukának,
hadd legyen délre finom leves belőlük, mire jönnek a dolgozók ebédelni. Felhajtotta
a spriccerét, abbbszoluttt, böffentett utána bocsánatkérő mosollyal Puszi úr
felé, majd felkapva az öreg Csepelre, megcélozta a nagy-piacot Piacos nap volt
szerdán, messzire hömpölygött az izzadtság-, és fokhagyma szagú tömeg a
lacikonyhák körül, hízott állú, pecsenyés orcájú kofák kínálgatták óbégatva
portékáikat és vidáman csordogált a dinnyék mézes leve az asztalokon, a
mámortól bágyadtan keringő darazsak örömére. Pero szerényen elfoglalta helyét a
szélső sorban, majd lepakolta fűzfából font fedeles kosarát és kis
torokköszörülés után rázendített: „Kezicsokoládééé, galambból szafaládééé!”
Igen kedvelte a saját hangját, egészen másként hangzott a mondanivalója, ha a
mondat végén levitte a hangsúlyt. Kis, lemondó csalódás rezgett ebben a
kijelentésben, csepp bólintás az élet szomorú dolgaira. Ám rögtön ezután
diadalmasan, ujjongva adta a világ tudtára, igen, bármilyen siralomvölgy is ez
az élet, lám itt van Pero, és a világ legszebb galambjait kínálja eladásra.
Nincs itt semmi baj, emberek. Ezért sűrűn váltogatta a hangsúlyt, hogy ne
legyen unalmas a mondandója.
Pero minden muzikalitását a vályogvető sorról hozta
magával, ahol hatodik gyerekként látta meg a napvilágot, s ahol minden purdé
hamarabb tudott danolni, mint beszélni. Rossz nyelvek azt suttogták, az öreg
Bátucky kegyelmes a kis Pero apja, de az anyja a sírba vitte az igazságot,
hiába próbálta az öreg Sosáj kiverni belőle. Közben dúlt a háború, frontok
jöttek, emberek mentek, aztán hogyan hogyan nem, egy szép napon a fiatal Pero
meggazdagodott és házat vett a város szélén. Na, nem nagy házat, csak amolyan
kis kerti lakot a barackosban, de csak ház volt az. Voltak, akik azt mondták,
kincset talált az erdőn gombászás közben, más úgy vélte, gazdag szeretője van,
de lehet, hogy Szeredi bácsinak volt igaza, aki úgy gondolta, Pero megtalálta
Kollmann úr családi ékszereit, mikor felásta vályogért a család elhagyott
kertjét. Kollmann úr nem tiltakozhatott,
mert az övéivel együtt odamaradt egy rossz hírű munkatáborban. Elég az hozzá,
hogy Pero egy szép napon angol bajuszt vágatott Kuklis Tivadarral, a város
legdivatosabb borbélyszalonjában, amivel Nénnyuka szerint kiköpött Jávor Pál
lett, kockás inget és vasalt nadrágot húzott, majd fogta Polettet, a háború
után kicsinyke munkára hurcolt patikus lányát és beköltöztek a kis házba, az
eperfákkal határos barackosba. Polett szőke kisfiút abajgatott, egy
felszabadító katona búcsúajándékát, de az ura úgy szerette azt is, mint később
a sajátjait. Pero szépen megélt a galambokból és a földjéből, cifra galambház
díszítette az udvarát, úgy burukkoltak és hajladoztak a háztetőn a keleti
pergők meg bokharai dobosok, hogy gyönyörűség volt nézni s mikor Polett farát
ringatva végigment a virágágyások között, az ura száját csücsörítve nézte a
tornácról. Rendszerint kilenc hónapra ilyenkor újabb kisgyerek született.
Boldogan éltek, mint a galambok.
Igen ám, de vannak emberek, kik a mások boldogságát
irigykedve figyelik s igyekeznek belerondítani abba. Nagy Demeter, akit
mindenki csak falábú Demeternek ismert, mert a háborúban ellőtték a lábát, és a
felesége is elhagyta hamarosan, mert rongy ember volt, még két lábbal is, nap,
mint nap végignézte, mint turbékol Polett Peroval. Demeter szomszédja volt
Polettéknek, és selyemhernyó tenyésztésre szerződött a szövetkezettel, s mivel
a legszebb eperfák hátul nőttek, a galambos Pero barackosának szélén, minden
nap kibicegett egy zsákkal, hogy teliszedje eperfalevéllel a selyemhernyóknak.
Levélszedés közben sok mindent lát az ember, ha nem vak, így nézte végig, mint
oson a tengeriben Lesi sógor, és szedi tele zsákját a Pero földjén termett
csövekkel vagy milyen vehemenciával öleli egymást egy párocska a közeli
tisztáson. De mást is látott falábú Demeter, amint hazafelé ballagott Peroék
kertje mellett, és belesett az udvarra. Polett könnyű kartonruhában hajladozott
a virágok között és énekelt, mikor Pero mögé lépett és két karjával átfogta a
derekát, majd feljebb csúsztatta két barna markát és gyengéden tenyerébe vette
az asszony mellét. Úgy gurult Polett nevetése a kert felett, mint szivárványos
üveggolyó, aztán elhalt, mert Pero magához rántotta és belecsókolt nevető
szájába. Szemérmetlenek, lihegte fortyogó dühvel Demeter a deszkakerítésnek,
úgy üzekednek, mint a szaros galambok, de a kép beleette magát a fejébe. Egy
este, megleste az asszonyt, amint formás lábát mossa a kútnál, majd nem bírva
magával, nehézkésen mögé lépett és szuszogva belecsókolt a nyakába. A pofon,
amit kapott, örökre emlékezetes maradt, mert beszakadt a dobhártyája, és
innentől fogva nem csak sánta, hanem fél fülére süket is lett. Pero egy seprűt
kapott fel a zajra, kétszer fejbe csapta és röviden megmagyarázta, hova fogja
dugni a nyelét, ha még egyszer meglátja a földjén Demetert.
Egyes elvtársak szabotálják a selyemhernyó
tenyésztést, ezzel jelentős kárt okozva lendületesen fejlődő nemzetgazdaságnak,
fejtette ki Borsos elvtárs nem titkolt rosszallással a következő pártgyűlésen,
és falábú Demeterre sandított. Valaki szabotálja az eperfalevél szedést, ezért
éhen haltak a selymet adó hernyócskák, kedves elvtársak, így csődbe ment a
szövetkezet hernyótermesztő brigádja. A bűnösöket meg kell büntetni, és
követeljük, hogy gyakoroljanak önkritikát, szólt és szúrós szemmel meredt
Demeterre, míg lelkesen feldördült majd ütemesen csattogott a taps.
Két hét múlva jelentős változások történtek a
település életében. Hallotta, újságolta lelkesen Puszi úr egyik este
Nénnyukának az Aranysárkányban, Borsos elvtárs lányát felcsinálta egy cirkuszos,
de ez semmi, falábú Demeter felköltözött a székesfővárosba portásnak és Pero
selyemhernyó tenyészetet alapított a galambház melletti fészerben. Na, hála
istennek, szólt nagyot sóhajtva Nénnyuka, és keresztet vetett. Legalább jó
kezekben lesz a selyemhernyó termesztő brigád, mondta, majd óvatosan a polcra
helyezett egy fényesre törölt poharat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése