Mikulás, két eséssel

Hát lehet egy régi jó barát kérésének ellenállni, mikor kicsiny gyermekei megörvendeztetése végett arra kéri az embert, csempésszen már be hajnalban öt csomagot a csimoták ablakába? Persze, hogy nem.

- Nagy sárga a ház, a saroktól a harmadik, mondta a barátja - előtte sövény. Majd este nyitva hagyjuk a külső ablakszárnyakat, hogy berakhasd a csomagokat. - Hogy fognak csodálkozni reggel a drágáim, törölgette szemét a büszke anyuka és szeretettel simogatta az önjelölt Mikulás karját.

Mi legyen a csomagban, vakargatta a fejét és sóhajtva szét nézett a boltban. 
- Narancs, dió, mogyoró, mandarin, sorolta az álmos szemű eladó kisasszony és unottan piszkálta a körmét. Csoki Mikulás is, ugye, kérdezte ő, és rakott mellé jócskán szaloncukrot, nápolyit, majd kis tétovázás után egy-egy érett banán is került a kosárba. Virgácsot is mondott az apuka, jutott az eszébe, amint kilépett a boltból és visszaóvakodott. 
- Virgács van, tudakolta félénken. - Jobbra a második polc, alulról a harmadik rekesz, darálta a kisasszony és tovább nyomkodta telefonját.

Minden megvan, rakta ki elégedetten a portékát otthon az asztalra. A piros zacskók ugyan kicsit szűknek bizonyultak, de jól bekötötte a szájukat piros selyemzsinórral, amiből kackiásan integettek a virgácsok. Hadd örüljenek a kis drágák, mosolygott elégedetten és hajnali háromra beállította a csörgőórát. Gyorsan kidobálja a csomagokat, aztán sietség nélkül elteker majd a munkába. Néz majd az öreg portás, hogy nyitás előtt ott lesz, gondolta, míg kényelmesen elnyújtózott a takaró alatt.

 Később álmosan pislogott az órára, megdörgölte a szemét és azt mondta, te atyaúristen, majd kiugrott az ágyból. Kapkodva rángatta magára ruháit és amint kilépett az ajtón, elakadt a lélegzete. Kinn fagyos fehérség fogadta. Kéken villogtak a fák a lámpák fényében, alattomos, jeges kis buckák sündörögtek a hó alatt. Már a kapunál tolta a biciklit, mikor eszébe jutottak a gyerekek. Mekkora marha vagyok, szuszogta, míg bepasszírozta a csomagokat és nagy lendülettel elindult. A kihalt utcákon némán szenderegtek a hó verte fák, fagyosan pendült a bokrok szoknyája és csak egy-egy lopakodó macska apró nyomai tarkították a friss havat. A házak lehunyt redőnyszemekkel aludtak. Jókedvűen tekert, lélegzete kis pászmákban csiklandozta arca két oldalát. Most alusznak a kisgyerekek, mélyen alusznak, és talán a Mikulásról álmodnak, gondolta elérzékenyülten, mikor a biciklije hirtelen önállósítva magát, kifordult alóla.

Nagyot huppant, és békaként elterült hóban. A csomagok kedélyesen repültek szerte, pár virgács petárdaként röppent tova. Egy kis ideig eltartott, míg felfogta, nadrágját sepergetve, hogy alighanem az összes csomag szétnyílt és tartalmuk egy része ott lapul az úton. Narancsok virítottak a kásás hóban, közöttük úgy hevertek csoki Mikulások, mint különös baleset túlélői. Szuszogva matatott a jeges latyakban, és mire az utolsó virgács is a helyére került, hitetlenkedve meredt az órájára. Óvatosan tolta a biciklit. Rajtam nem fogtok ki, sziszegte és nagyot rúgott egy jeges buckába.

Sárga ház, saroktól a harmadik, számolgatott. De melyik saroktól. Hét ház, mindkét saroktól számított ház sárga. És egyiken sem volt nyitott ablak. Huha, vakargatta izzadt homlokát a füles sapka alatt és egy életem, egy halálom, bekopogott a bal oldali ház bal oldali ablakán. Nem volt ez komoly, férfias kopogtatás, inkább csak félénk kapirgálás, olyan, mint amilyennel a macska ébreszti a gazdáját, mikor éjjel ki kell mennie. Kis idő múltán résnyire megnyílt az ablakszárny és egy szemmel láthatóan zaklatott úriember érdeklődött a kedves édesanyja szexuális élete felől. Sietve lépett hátra. Én csak a Mikulás vagyok, suttogta mentegetőzve és sietve tovább állt, míg az úriember válogatott ajánlatokat üvöltött utána az éjszakába. Kutyák ugattak vadul, ablakok nyíltak, és ő futva tolta a biciklit. Nevetett. A csomagok mámorosan zörögtek, huncutul villant a virgácsok aranya, ahogy a másik sárga házhoz érkezett. Tehát ez az a ház, legalább is remélem, gondolta, míg óvatosan a falhoz támasztotta a biciklit. Minden ablak zárva, de egy borjú nagyságú kutya csattogtatta belülről a kilincset. Még mielőtt megfutamodott volna, kinyílt egy ablak és barátja mentegetőző suttogását hallotta. Az esti nagy fürdés után elfelejtették kinyitni az ablakot. Tegye csak ide a csomagokat a Mikulás, reggel nagy lesz az öröm!

- Nincs mit, nincs mit, morogta szégyellősen, barátja köszöngetését hárítva, és óvatosan biciklire ült. Kétsaroknyira járt már, és a gyerekek reggeli, csudaváró tekintetére gondolt, mikor lesötétített rendőrautót pillantott meg az út szélén. Milyen jó, hogy őrzik az emberek álmát, gondolta és ebben a pillanatban meglódult alatta a bicikli. Esés közben alaposan beverte a fejét és a földön fekve csodálkozva figyelte, amint két rendőr hajol fölé. 
- Megsérült, uram, kérdezte kimért hangon az egyik. - Föl tud állni, érdeklődött a másik. 
- Fogyasztott ön alkoholt, jött a következő kérdés. - Á, nincs semmi bajom, nyögte rekedt hangon. Tudják, én vagyok a Mikulás, mondta és felkönyökölt. Mellkasán piros ruha feszült, és ősz szakáll csiklandozta a nyakát.

- Mentőt kérek a Kertvárosi részbe, piros ruhás, ősz pasi fekszik a hóban és Mikulásnak képzeli magát, darálta a telefonba az egyik rendőr és elfordult.

Mellette halk suhogás hallatszott, majd langyos lehelet érte a nyakát. Felnézett. Szelíd rénszarvas pofa meredt rá, óriási szempillái az eget karcolták. Nyögve felállt és bemászott a szánba.
-  Indulhatunk, szólt jókedvűen és elégedetten hátradőlt, míg a suhanó szán átrepült a városon.