Hajmosás
Tegnapról
maradt egy kis paprikás csirke, nokedli is van még a spájzban. Ma nem főzünk,
mondja reggel nagymamám, míg lassú mozdulatokkal fésüli a hajam.
Hűvös van
a konyhában. Mielőtt a piacra megy, begyújt. Nézem, ahogy guggol a spór előtt.
Lassú, takaros mozdulatokkal kikotorja a hamut. Így nem száll a por, tudod,
magyarázza, míg lassan felegyenesedik. Közben pár ősz tincs előrebukik a
homlokába. Kis szilánkokat állít körbe, közé papiros darabokat gyürkél és ahogy
meggyújtja a gyufát, a kis láng fellobbantja a fényt a szemében. Ezt csak
oldalról látom. Ahogy ráfúj az éledő tűzre, ráncai hirtelen eltűnnek az
arcáról, és egy pillanatra meglátom a régi lányt, aki a Nilgesz-telep szépe
volt. A vesszőkosárból fadarabokat dob az éledő tűzre, égő papír és füstszag
csap ki a spórból. A legjobb szag a világon. Nagymamám naftalinszagú bordó
kabátot vesz, kis fekete prémje olyan illatos a nyakánál. Szeretem szagolgatni.
Kosarat visz, fekete bőrkesztyűje puha, mint a vaj. Olvassál, int hátra,
sietek, és hallom óvatos lépteit a terasz lépcsőin.
November
eleje van, érik a naspolya, amit úgy szeretek. Birsalmasajtot is vesz majd
nekem, olyat, aminek dió van a közepében. Szeretek nagymamámnál lenni, mert
ilyenkor csak mi ketten vagyunk. Ez jó. Míg odavan, kihozom a Brehm összes-t,
hasra vágom magam a hencseren és lapozom. Milyen furcsa az érintése a hártyás
papírnak a képek előtt. A macska gondos anya, olvasom, és a macskánkra nézek,
aki ott alszik karikába fonódva a hokedlin. Négus. Egy halom fekete,
gondos anya, csak a szeme sarka villan sárgán. Kinn szürke az ég. Mindjárt
esik. Hallom, ahogy a diófa ágai súrolják a terasz tetejét. Álmosítóan pattog a
tűz a spórban. A szélére húzva, nagy bordó fazékban halkan zümmög a víz.
Azt
hiszem, elaludtam, mert a kis parasztóra ütésére ébredem. Kinn esik, halkan
dúdol a szél. Teszek a tűzre, a kis vasajtó csepp alakú nyílásain táncol a
fény. Rőten hunyorog a parázs, óvatosan megkotrom, majd fahasábokat teszek rá.
Nem kell fújni, szépen lángra kap. Mire a kutyát olvasom a Brehm-ben, megjön
nagymamám. Fekete ernyőjét gondosan lerázza, majd a teraszon hagyja, kinyitva.
Tettél a tűzre, kérdi és válaszra sem várva vállfára teszi a kabátját. Cipőjét
gondosan megtöröli és kisámfázza. Kötényt köt maga elé. Nehéz a kosara, segítek
neki, míg kipakoljuk.
Tejfölt
hozott, az ismerős palotai nénitől, aki mindig megkóstoltatja velem a
túróját-tejföljét. Sárga ez a tejföl és kis vajdarabok vannak benne, elolvad a
nyelvemen. Kis fehér vászonruhával kötözi le az üveg tetejét nagymamám. Mire
haza ér, a vászon mindig átnedvesedik, de sosem folyik ki a tejföl. És igen,
vett nekem naspolyát, kis barna papír stanicliban, meg birsalmasajtot. Répát
vett még, meg savanyú káposztát. Holnap egy kis töltött káposztát főzünk,
mondja, míg kezet mos. A sárga háziszappant a kis drót szappantartóból veszi
ki, a konyhai csap mellől. Míg megtöröli a kezét, én ágaskodom a sárga
törölköző tartóig és mindketten elégedetten állapítjuk meg, megint nőttem, mert
már majdnem elérem.
Terítsél
kisjányom, mondja nagymamám, míg a paprikás csirkét melegíti a spór szélén. A
nokedli sárga, a paprikás szaft befutja a tányér szélét, míg tálal. Combot
kapok és máját, hogy nőjek. Ecetes uborkát szel hozzá. A rádióban harangoznak.
A vastag falú poharakon átpárállik a víz hidege. Kinn eláll az eső, szürkén
dereng minden. Négus herregve falja a maradékot.
Nagymamám
meleg vizet önt a mosogatódézsába a bordó lábosból. Majd újra megtölti a
konyhai csapból, majdnem tele. Arra gondoltam, ma segíthetnél hajat mosni
nekem, mondja. Nagyon örülök, szeretem a nagymama szép fehér haját simogatni.
Lassan,
élvezettel mosogat. Egyenként, nagy gonddal dörgöli át a mosogatószeres, habos
vízzel a tányérokat és lábosokat. Mindig a poharakkal kezdjed, akkor még nem
zsíros a víz, mutatja, majd megbuktatja a tisztára sikált poharakat az
öblítővízben. Piros bádog a mosogatódézsa, kis kék a másik, amiben elöblíti az
elmosott dolgokat. A tiszta tányérokat öblítés után én törlöm szárazra a
konyharuhával, és ugyanígy a poharakat. Minden csillog, jegyzi meg elégedetten
nagymamám és jelentőségteljesen néz rám, majd a köténye zsebét tapogatja.
Megettük az ebédet, elmosogattunk, jár a csemege. Kis fehér papírtölcsért
bontogat, tudom, hogy cukorka van benne. A sarki boltban vette nekem, ahol
üvegtartókban sokfélét árulnak, de az én kedvencem a karamella. Édes és
ragacsos, nagymamám nem kér, inkább kávét iszik, míg melegszik a víz a
hajmosáshoz. Teszünk a tűzre. Négus újra karikába fekszik, de most a másik
oldalára.
Kotyog a
kávéfőző, nagymamám sárga kis csészéből issza a kávét, én nem szeretem, mert
olyan keserű. Elrágok még egy cukrot, aztán hozzálátunk az előkészületekhez.
Egy hokedlit teszünk a konyha közepére, rá a kis sámli, arra kerül a fehér
bádoglavór. Jó meleg a víz, még egy kis hideget öntök hozzá, megkeverem a
kezemmel. Pont jó. Nagymama a másik hokedlire ül és odahajtja a fejét a lavór
fölé. Kis porcelánkancsóból vizet csorgatok rá. Nem meleg? Háziszappannal
dörgöli a haját. Olyan szép rózsaszín a fejbőre, fehérek a hajszálai. Tiszta
hab a füle meg a nyaka. Most öntsél még egy kis meleget, szuszogja. Zúdul a
víz, ujjai kis árkokat húznak a habba. Ezüst a hab, ezüstösek a tincsei.
Tisztaság szag van. Nagymamám tincsei begöndörödnek, mint egy tündérnek. Mint
egy szép, öreg tündérnek. Törölközőt borítok rá és gyengéden megölelem.
Visszaölel.
Szavak
nélkül is tudjuk, mennyire szeretjük egymást.
