Porumb néni kicsiny boltja

Az alacsony házak között úgy húzódott meg észrevétlen a kis bolt vasredőnyös portálja,
mint az ősidőktől fogva ott élő emberek a szőlőlugasos kis lakokban. Ajtaját megette az
idő, kis harangja öregesen csilingelt, ám fürgén mozdult a boltos néni alakja, ha belépett
valaki. A bolt kicsi volt és tiszta, fapadlója olajosan csillogott, kátrányos, meleg szaga
mindent belengett. Légypapírok kerengtek az ajtónyitás ritmusában és a padló bütykeit
fényesre koptatta az idő. Hátul a raktár félig nyitott ajtaja mellett kicsiny dobkályha húzódott
meg szerényen, a másik sarokban horpadt petróleumos kanna billegett, mellette gondosan
újságpapírra borítva tölcsér, mert petróleumot is innen hordott a környék népe.
Pirosra érlelt szalonnák, barna füstölt oldalasok és kolbászkarikák függtek a kampókon,
alattuk zsírpapíron márványos foltok, odébb cseréptálon tepertő.

Az öreg pulton áttetsző üvegtartályokban cukorkák kellették magukat, volt ott selyemcukor,
drágakövekként csillogó savanyúcukorkák és olajosan fénylő karamell. Csokoládé és
krumplicukor is akadt a pult üvegje mögött, mellettük kis faládában, barna papírba
csomagoltan marmeládé. A rahát porcukorral fedett halmai hó fújta színes, üvegkockákként
kandikáltak ki a dobozból, mellettük zsírpapírba csomagoltan aranybarna halva. A hely úrnője
kis fém lapátkával mérte a csemegét barna papírzacskóba a hintázó mérlegen.

Porumb néni úgy trónolt a pult mögött a lisztes zsákok és a papír cukros zsákok közepette,
mint egy uralkodónő. Apró, ősz kontyát kék kendő szorította hátra, előtte fehér melles kötény,
mindig nevető szeme körül apró szarkalábak. Állán barna bibircsók ékeskedett három kackiás
szőrszállal és minden gyereket megkínált cukorral, aki csak a boltba lépett. Családja nem volt,
csak a boltja. Gondosan tisztára sikált keze sosem pihent.

A környék gyerekei megbűvölve nézték, amint a ragyogóan tiszta fém bödönből ügyes
kézzel tejet csorgat a széles szájú tejesüvegekbe. Barna jutazsákból pergőszemű rizst mért és
boszorkányos gyorsasággal hajtogatott kicsi fület a tele töltött lisztes vagy cukros zacskókra.
Folyékony aranyként merte üvegekbe az illatos napraforgó olajat, és sosem hibázott, ha a
nagy tömb sózott vajból kis kockát hasított a zsírpapírra. Nyáron kövér dunsztosüvegből
kovászos uborkát árult, telente frissen sült tökkel kényeztette a vevőket.

Külön pulton, széles farácson szelte ketté vagy négybe a friss kenyeret, és szelíd mosollyal
tűrte, ha a gyerekek a ropogós morzsákat szedegették. Ragyogó fehér tülltakaró védte a kiflik
és perecek kosarát és szívesen csomagolt akár kis marék tepertőt is a péksütemény mellé.
Recepteket cserélt háziasszonyokkal, és házi szalámijának híre volt a környéken.

Billegős, foghíjas létráján fürgén mászott akár a legfelsőbb polcig, és szégyellősen nevetgélve
igazgatta felcsúszott szoknyáját visszeres lábain. Előtte a pulton barna papír staniclik
sorakoztak katonás rendben, nagyság szerint, mellette tintaceruza és cetlik, rajtuk végtelen
számoszlopokkal. Félhangosan számolt, tintaceruzáját nyomatékkal érintette minden tétel
mellé, aztán magában mormolva újra összeadta a számokat. Sosem sietett, nem volt ideges
és mindig pontosan számolt. Borravalót nem fogadott el és a legkisebb gyereknek is előre
köszönt.

Aztán minden megváltozott. Akadozni kezdett az áruellátás, először kimaradt a csokoládé,
a kakaó, később eltűnt a polcokról az is, ami a napi bevásárláshoz kellett. Porumb néni
egyre szótlanabb lett, ahogy kiürültek a polcok, üresen árválkodtak a húsok akasztói és

légypettyesek lettek az üvegvitrinek. Hajnalonként sorok álltak a kis bolt előtt cukorért,
olajért, indulatos jelenetek zajlottak, egyszer még egy pofon is elcsattant. Később bevezették a
jegyrendszert, de ő ezt már nem érte meg.
Szívroham vitte el egy őszi reggelen, mikor a vasredőnyt felhúzva nyitáshoz készült.