dörgött az ég,
mikor megszülettem,
s anyám sírt fel
később helyettem
arcomon egy folt,
láthatatlan bélyeg,
szemeimben nap-hold,
világmindenségek
örök változásban
merül ki a létem,
változó világom
nem mindig értem
keresem a szót,
tántorogó betűkkel,
dadogó lélekkel
alázatos szívvel
enyém ez a vers,
mi hajnalban lepett meg,
pár sorocska csak,
magamnak éntőlem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése