A régi strandhoz





Mostanság az öreg
kőbékákkal álmodom,
gyermek vagyok, s a
kék csempék csókja
hűvös talpamon
szinte még parázs...
Ugye tart még a varázs,
a nyúlánk nyárfák
ég-vigyázó karja,
a Kálvária-domb
 kis, kanyargó útja
felfelé…
Hiszed-é, hogy a
könyöklő vén platánok
a strand felé, őrzik még
a léptem valahol…
S ha néha  a szívem
furcsán zakatol,
hallom, mint hív
nagyanyám szava...
Ritkán járok haza.

4 megjegyzés:

  1. nagyon szép... próza ide vagy oda, de a verseknek különös , saját lelke van…ölelek ddz

    VálaszTörlés
  2. Ida Mama, Zolikám!
    Megleptetek...
    Néha úgy érzem, csak írok, írdogálok itt a magam örömére, de ezek szerint olvassa is valaki :))
    Kérek szépen még több véleményt!
    Köszönettel, Kati

    VálaszTörlés