Éljen Naftalin

Hej, micsoda egy nyár volt az is! Nem elég, hogy Pero, a galambász elzavarta a féllábú Demetert, aki tönkretette a téesz selyemhernyó tenyészetét, a kútásó meg gyógyvizes kutat talált az Aranysárkány kertjében, akkoriban vitte haza Karcsika, Puszi úr édes nevelt fia a madarat, ami miatt az majdnem börtönbe került.

Karcsika egyedül játszott a kert végében, Julcsika meg a babáit abajgatta valahol, mikor a kerítésnél feltűnt Karácsony Jakab, helyi önkéntes birkózó és lóherezselé gyártó. Jobb napokon Jakab eljárt az iskolába, ahol önvédelmi fogásra oktatta a gyerekeket, bár rossz nyelvek szerint inkább tapogatni akarta a nagylányokat. Ha meg ehhez nem volt kedve, otthon kísérletezett egy általa kifejlesztett gyógyhatású készítménnyel, ami elmondása szerint kiválóan gyógyítja a reumát, a kancsalságot, de jó férfibajokra is, a nőknek meg fényesíti a haját. Állításait bizonyítandó pár adagot felajánlott az Aranysárkány közönségének, kis figyelmességként kínálva az ital mellé a gyógyhatású szert. Szeredi bácsi hümmögve piszkálta a zavaros zöld, kocsonyás pacát az itala mellett és azt mondta, neki erről Gusztika, régi katonacimborája jut eszébe, aki pont ilyen zöld turhát produkált két nappal a tüdőlövése után, de aztán már szaladtak is vele a szanitécek. Jó ízű, rebegte Cseri Béla, Borsos elvtárs sofőrje az esti kóstoló után, gondolván, hadd örüljön otthon az asszony, ha lesz utána egy kis extra műsor, majd röviddel ezután kiugrott a kertbe és diszkréten belehányt Nénnyuka rózsakertjébe. Kicsit finomítani kell az íz világot, vakarta fejét Karácsony Jakab, és a rózsavízzel feljavított változatból Borsos elvtársat is megajándékozta. Kend a hajadra, fiam, mondta otthon a nejének a pártitkár, aztán két nap múlva nem győzött csodálkozni. Na, nem a felesége fürtjei lettek dúsabbak, hanem kedve nőtt meg egy kis külön hancúrozásra a heti egy alkalom mellett. Nono, vonta össze szemöldökeit Borsos elvtárs, és soron kívül rendelt két adagot a szeretőjének is.

Éppen kifogyóban lévő lóhereadagját töltötte fel a mezőn Karácsony Jakab, mikor, isten tudja hogyan, elibe keveredett egy madár. Elegáns szürke tollruháját fekete, fehér és halványkék tollak színesítették, és pimasz hetykeséggel hintázott egy vadrózsabokron. De nem sokáig, mert Jakab kopott kabátját lobogtatva halált megvető tigrisugrással vetette rá magát, majd egy még üres zsákjába gyömöszölte. Késő délutánig kinn bóklászott a mezőn, majd lóherétől duzzadozó zsákjait vállára csapva elindult hazafelé. De mi legyen a madárral, töprengett, majd meglátva az Aranysárkány kerítésénél játszó Karcsikát, magához intette. Csoda madár ez, fiam, majd meglátod, mondta, míg a ragacsos gyerekkezekbe adta a zsákot. Estére viszek még nektek lóherezselét, most újfélét, mentásat, mondta a szájáttátó Karcsikának és megbillentette kopott kalapját.

Az Aranysárkány megszokott kora esti életét élte, visszajáró kuncsaftok iszogattak törzsasztaluknál, Cseri Béla sportújságját böngészte és néha megeresztett egy cifra káromkodást, Szeredi bácsi Lesi sógorral verte a blattot a sarokban, Nénnyuka meg a sörcsap karmantyúját igazgatta. Megszorult benne valami, szólt Puszi úr felé, de az nem hallotta, mert éppen a rádiót abajgatta. Valami munkásközgyűlést közvetítettek, szállt az ütemes taps meg a kiáltás, éljen nagy Sztalin, éljen nagy Sztalin, mikor belépett Karcsika a zsákba zárt madárral. Mit kaptál kisfiam, simogatta meg szeretettel a kocsmáros Karcsika kerek buksiját, majd megbontotta a zsák száját. Harsány diadalkiáltással röppent ki a szajkó, repült egy kört a kocsmában, majd lendületesen leszállt a rádió politúrozott tetejére és nyugodtan tollászkodni kezdett. Éljen naftalin, éljen naftalin, ugrándozott Karcsika és Julcsika, örömükben körtáncot járva a kocsma közepén. Ki tudna ellen állni ennyi örömnek, gondolta Puszi úr elérzékenyülve, tartsuk meg, szólt Nénnyukához, aki már indult is a kalitkáért a padlásra.

Nekünk is volt egy szajkónk, mesélte elgondolkodva Lesi sógor, csak eltanulta apámtól a káromkodást, és b…d meg anyád, Teri, köszöntéssel fogadta a vendéget, ha bejött a borbélyüzletbe. De megszoktuk és később volt, aki kifejezetten ezért járt apámhoz nyiratkozni, kortyolt nagyot a sörébe.

Így történt, hogy a szajkó, aki a Naftalin névre hallgatott bemutatkozása után, az Aranysárkány állandó attrakciója lett. Tágas kalitkát font neki a galambász Pero, ami felkerült az ajtó mellé, innen kedvére követhette az utcán és a kocsmában történő eseményeket. Reggelente harsány, szerbusz, Elemér, kiáltásokkal köszöntötte Szeredi bácsit, majd tollait borzolva, csillogó szemmel utánozta a nyírfa seprű hangját, amivel az öreg a napot kezdte. Hajrá, Fradi, lődd be már, ne szarozz, közölte Cseri Bélával, és Nénnyukát naponta többször kicsalta a konyhából, Lina, az ószeres cigány hangjával, jónnnnapot, forgatta Naftalin a fejét, majd két decit, a legjobb szilvából, kedveskedett dörmögve Puszi úrnak, ha az megfenyegette. Legtöbbet a rádió szólt az Aranysárkányban, sportmérkőzések váltakoztak üzemi híradókkal és tervbeszámolókkal vegyest. Egy napon, Borsos elvtárs tért be megszokott ebédjére, éppen tökfőzeléket evett és majd a torkán akadt a fasírt, mikor a szajkó felrázva magát szundikálásából harsány éljen nagy Sztálin, éljen nagy Sztálin kiáltásokat hallatott. Puszi úr éppen büszkén kihúzta magát, hogy neki micsoda osztály hű madara van, mikor az Nénnyuka hangján megszólalt, kapcsold ki már azt a kurva rádiót, ne hazudozzon itt nekem.

 Később volt, aki azt mondta, sosem látta Puszi urat ilyen lila fejjel, de Borsos elvtársat sem hallották ilyen ocsmány hangon ordítozni. Szabotázs, árulás, osztályhűség, feljelentés, hallgatózott Karcsika és Julcsika az ajtóra tapadva, de semmit nem értettek az egészből. Később megszületett a döntés, el kell távolítani azt a burzsuj elveket valló madarat a kocsmából, mert eszméivel keresztbe tesz a népnevelésnek. Naftalin kalitkája így kikerült a kert végi diófára, s álmos nyári délutánokon még hallották az ivóban, amint Cseri Béla hangján biztatja a Fradit.